„Dr. Albert Rohan a - Die Presse augusztus 16-án megjelenő - „Von autoritären Regimes als Feindbild missbraucht” kommentárját olvasva eszembe jutott Harold Laswell „ötkérdéses” kommunikációs modellje. A Yale-Egyetem professzora a kommunikációt pszichológiai vonatkozásaiban elemezte, mivel foglalkoztatta a propaganda jelenségek értelmezése. A Laswelli formula szerint a kommunikáció a hatalomtól indul, tehát az a kiinduló pont. Azt kell vizsgálni, hogy KI, MIT mond, milyen kommunikációs CSATORNÁN keresztül, KINEK és milyen EREDMÉNNYEL?
Én az első kérdésre keresem a választ. Kicsoda Albert Rohan és milyen minőségében írta meg az olvasói levelet? Mint az osztrák külügyminisztérium egykori főtitkára? Ezt a lehetőséget eleve elvetem. Rohan úr esetleg tapasztalt diplomata minőségében szólalt meg, aki a világ történésein mereng? Ezt a lehetőséget nem zárnám ki. De mi van akkor, ha azért érezte kötelességének a véleményalkotást, mert a Soros György által finanszírozott Riporterek Határok Nélkül újságíró szervezet sajtószabadság-díját odaítélő zsűrijének a szóvivője?
Amennyiben ez utóbbi eset áll fenn, Rohan úr sorait különösen elfogultnak kell tekintenünk, amely alkalmas a közvélemény megtévesztésére.
Csupán egy gondolat a tartalomról, Soros György személyének és tevékenységének megítéléséről: az amerikai milliárdos a baloldali emberek szemében egy világmegváltó, míg a jobboldali beállítottságúak veszélyesnek tartják. Minden ok megvan erre, a magyar kormány nem véletlenül hozza összefüggésbe Soros György nevét a migránsválsággal. Hiszen ő maga osztotta meg elképzelését 2015. október 2-án a Die Welt-ben: „Az EU-nak először belátható időn belül évente legalább egymillió menekültet kell befogadni. És hogy ezt meg tudja tenni, a terhet el kell osztani.”
Ezek a szavak elgondolkodtatóak. Az ítélet azonban nem most fog születni. Majd az utókor dönti el sok év távlatából, hogy kinek volt igaza és Soros Györgyöt világmegváltóként vagy világmegrontóként fogják emlegetni.
Addig is maradjunk a tényeknél!”
