A vezető osztrák napilap január 27-i száma „A négy szabadság dicsérete” címmel közli Perényi János, ill. a bécsi lengyel, szlovák és cseh nagykövet vendégkommentárját, amelyben a Kern kancellár által felvetett munkaerő-piaci korlátozásokra, ill. a helyi közbeszédben a „kelet-európai munkanélküliség Ausztriába történő exportjával” kapcsolatban visszatérően elhangzó vádakra reagálnak.
„Az utóbbi napokban Ausztriában élénk vita alakult ki a „kelet-európai munkaerő fokozott bevándorlásáról”, ill. annak korlátozásáról. Minthogy állandóan „a munkanélküliség exportja” kerül szóba és többen egy „védzáradékot” követelnek, hogy „megvédje az osztrák munkaerőpiacot a kelet-európaiaktól”, jelen cikkünkkel szeretnénk hozzájárulni a diskurzus tárgyilagosabbá tételéhez és a téma kiegyensúlyozottabb bemutatásához.
Ausztriában a 2015-ös adatok szerint 143.407 V4-polgár élt, akik az EU-n belüli szabad munkaerő-áramlás keretében telepedtek le, ill. dolgoztak itt. Nem mind találták meg a kívánt munkakört – 14.287-en munkanélküliként voltak bejelentve. Ám ez megfelel a belföldiek országos átlagának. Tény továbbá, hogy az összes munkavállaló, akár osztrák származású, akár nem, ugyanazokat az adókat és járulékokat fizeti. A szociális minisztérium szerint az Ausztriában dolgozó külföldiek 2015-ben 4,5 milliárd eurót fizettek be az itteni társadalombiztosítási rendszerbe és csak mintegy a felét kapták vissza szociális juttatások formájában. Ebből az következik, hogy Ausztria nemcsak, hogy nem visel költségeket a külföldi munkavállalókkal összefüggésben, hanem még nyeresége is származik belőlük.
Ezen felül 2015-ben a szolgáltatások szabad áramlása keretében 54.308 V4-munkavállaló dolgozott kiküldöttként Ausztriában, további 2.633 fő pedig osztrák munkaadóknál állt alkalmazásban. Közülük sokan csak rövid ideig dolgoztak az országban, több mint felük kevesebb, mint két hónapig. Az egész évre vetítve tehát ez az adat is jóval alacsonyabb.
Aki az „azonos helyen azonos munkáért azonos bér” elvét követeli a kiküldött és „átadott” munkavállalók vonatkozásában, az nyitott kapukat dönget. Ausztriában u.i. a kollektív szerződések bérelőírásainak alkalmazása az ő esetükben is kötelező és jó ideje bevett gyakorlat. Azt természetesen mi is csak támogatni tudjuk - már csak a saját, túlnyomó részben a szabályokat betartó munkavállalóink és cégeink érdekében is - hogy az ilyen szabályok megsértését következetesen szankcionálják. A vádat, miszerint ezt „azért nem akarjuk, mert mi ebből profitálunk”, teljes mértékben visszautasítjuk. Az érvényben levő adminisztratív előírások viszont bőven túlmennek a bérnyomás megakadályozásának célján - az aránytalanul magas büntetésekkel együtt akár a szolgáltatások szabad áramlásának de facto korlátozásaként is felfoghatók. Ezen előírások első áldozatává a nemzetközi fuvarozás válhat, mivel a bér- és szociális dömping elleni törvényt nem harmonizálták megfelelően az ágazat működéséhez.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy osztrák cégek is küldenek munkatársakat más EU- és EGT-országokba. A szociális minisztérium szerint az építőiparban pl. Németország az egyik fontos célpont. 2014-ben összesen 49.000 osztrák munkavállaló dolgozott kiküldetésben más EU-államokban.
A négy uniós alapszabadság – személyek, szolgáltatások, áruk és a tőke szabad mozgása - csak együtt alkot olyan rendszert, amely a gazdaságnak és a társadalmi partnereknek minden oldalon hasznot hoz. Ha csak az egyiket is korlátozzuk, annak közvetlen hatása lesz egy másik, vagy akár az összes többi szabadságra is, s ez végül az érintett országokból érkező cégek versenyképességének csökkenéséhez vezethet.
A közép- és kelet-európai állampolgárok azáltal profitálnak a közös piacból, hogy Ausztriában dolgoznak. Ugyanakkor a szabadságok a belső piac keretében Ausztriának is hasznot hajtanak. Ha például a szabad áruforgalmat vesszük figyelembe, akkor Ausztria csak 2014-ben 14mrd euró értékben exportált a V4 országaiba, amely a teljes export kb. 12%-át adta. Ez a kivitel Ausztriában mintegy 121.000 munkahelyet teremtett. A V4 országaiba irányuló export az elmúlt 20 évben megnégyszereződött, s a visegrádi államok - minden valószínűség szerint - a jövőben is Ausztria legfontosabb üzleti partnerei közé fognak tartozni. Ezt nem csak a földrajzi közelség vetíti előre, de a négy ország stabil - kétségtelenül az EU-alapokból is jelentősen támogatott - gazdasági növekedése is.
Az Ausztriába látogató turisták 8,1%-a is a visegrádi országokból érkezik, ami 2014-ben majd 1,3mrd euró bevételt, s közvetetten mintegy 27.000 munkahelyet eredményezett. Ha meggondoljuk, hogy csak a V4-be irányuló export és az onnan érkező turizmus majdnem 148.000 munkahelyet generált Ausztriában, az országnak igazán nem kell attól tartania, hogy ezen mozgások következtében akár ráfizet, akár munkahelyeket veszít..
Ehhez jön még a tőke szabad mozgása, amelyből Ausztria a visegrádi négyek viszonylatában egyértelműen profitál. Az osztrák cégek V4-be irányuló közvetlen befektetéseik révén 2014-ben 3,3mrd euróra (osztrák GDP kb. 1%-ára) tettek szert.
Ausztria azonban olyan értelemben is nyertese ezeknek a folyamatoknak, hogy az itt élő V4-polgárok jól integrált, magasan képzett és a helyi átlagnál kb. 10 évvel fiatalabb munkavállalók. Az ország további gazdasági fejlődése szempontjából fontos csoportról van szó, akiket jövőjük gyakran ide és a származási országokhoz is köt. Ausztria lesz az, amely az elkövetkező években hasznot húz ezeknek az embereknek a tehetségéből, tudásából és munkájából. Ebben az összefüggésben nem lehet a „munkanélküliség exportjáról”, vagy „a legjobb szociális ellátórendszerbe való beáramlásról” beszélni.
Összességében mindkét oldal, Ausztria és a visegrádi államok is igen nagy mértékben profitálnak az uniós belső piac négy alapszabadságából. A kölcsönös csere előnyei talán magától értetődőnek tűnnek, azonban a kivételek és korlátozások iránti mind gyakoribb követelésekre tekintettel ismételten fel kell hívni rájuk a figyelmet. Ugyanis csak egy egységes belső piac lehet a jólétünk forrása.”
Az eredeti cikk itt érhető el:
