Bécsben az egykori Vordere Schenkengasse (1863 óta Bankgasse) 4–6. számú épület Magyarország nagykövetségének palotája. Az utca mai elnevezése utal az
egykor itt alapított első osztrák-magyar bankra. Az egységesnek látszó homlokzat a 18. század végén nyerte mai alakját, egy átépítés, épület- és telekösszevonás eredményeképpen. Mindkét épület-fél fordulatos története a 18. század közepe óta összefonódott az ország közigazgatásának történetével.
Amikor a Habsburgok 1526-ban Magyarország trónjára kerültek, majd 1541-ben Buda török kézre jutott, az ország központja a korábbi királyi székhelytől
nyugatra tevődött át.
 
 
Bár az új közigazgatási rendszer kialakításakor az uralkodó a kormányszékek többségét Pozsonyban helyezte el, a legfőbb méltóságok, a politikai életben vezető szerepet betöltő főurak gyakran tartózkodtak Bécsben, ügyeiket sokszor intézték
az udvarnál. A kormányhivatalok vezetői azonban nem laktak önálló hivatali épületekben, hanem évszázadokon át a Hofburgban kijelölt termek szolgáltak számukra szállásul vagy bérelt polgárházakban, szűkös körülmények között rendezkedtek be. A leggazdagabb családok közül néhányan idővel saját palotát építtettek, hogy országos méltóságokként könnyebben részt vehessenek az udvari életben, de
ez nem oldotta meg az egyre több helyet, mind nagyobb apparátust, megsokasodó iratanyag tárolását igénylő hivatalok elhelyezését.
Ilyen gondokkal küzdött a 18. század közepén a Magyar Királyi (udvari) Kancellária is, amelynek állandó székhelye, eltérően a többi magyar kormányhivataltól,
Bécsben volt. A kancellária a legfontosabb magyar kormányszék, amely az uralkodó és az ország, azaz a király és a rendek közötti kapcsolatot biztosította.
1747-ben gróf Nádasdy Lipót (1700–1758) kancellár tudomására jutott, hogy az egykori Strattmann- (akkori tulajdonosa után Windisch-Graetz)-palota eladás
előtt állt. Az előkelő környéken álló épület mind helyénél, mind pedig művészi színvonalánál, dekoratív megjelenésénél fogva alkalmasnak látszott a fontos kormányszék számára. Az épülettel szemben a Liechtenstein hercegek 1690-től épült, monumentális városi
palotája állt. Közvetlenül mellette egyik oldalon a kisebbik Strattmann-palota, a másikon a Trautson-palota, közelében pedig a Pálffy, Batthyány és Rosenfeld grófok palotái. Hátsó homlokzata a herceg Montecuccoli-palotára nézett. Minden közeli épületben főnemesek
laktak. Mindezek figyelembe vételével a kancellár megkapta az engedélyt Mária Teréziától, hogy az épületet megvásárolhassa hivatala székhelyéül.
 
 
A Strattmann-palota a Magyar Udvari Kancellária, később Magyarország bécsi nagykövetsége épületének bal oldali részét alkotja, Gróf Strattmann udvari
kancellár 1693 és 1695 között építette – több kisebb ház helyén – Bécs előkelő negyedében. A Strattmann-palota különösen jelentős művészi értékekkel rendelkezett; ez volt Johann Bernhardt Fischer von Erlachnak (1656–1721) a kitűnő osztrák barokk építésznek
az első bécsi világi épülete (1693–95). Egykori formáját ma már csak egy rajz és az annak alapján készült rézmetszet őrzi; a későbbi két átépítés megfosztotta eredeti architektúrájától.